Sörben párolt báránygerinc részegen

A vizsgaidőszak idején ki kell adni magunkból a felgyülemlett feszültséget, ekkor jól esik a séta, a sport, de akár átmehetünk egy haverunkhoz is meginni 4-5 üveg bort. Megbeszéltük, hogy nem fogunk nagyon berúgni, csak iszogatunk, zenélünk, videókat nézünk. Sikerült ismét addig halogatni az igyunk, ne igyunk kérdést, hogy megint az itthoni boltban voltunk kénytelenek bevásárolni.

Már iszogattunk egy ideje, amikor éreztük, hogy ez így nem lesz jó, mert a bor olyan fojtogatóan savas, mint Vágó Gábornak az LMP-s légkör. Kitaláltuk, hogy valami késői vacsorát kéne készíteni, de szerettünk volna kitörni a melegszendvics-csilisbab-rántotta szentháromságból, így nagyobb kalandba vágtuk a fejszénket.

Van itthon bárány! -szólt haverom, majd előkapta a húst a fagyóból. Kicsit meredek volt, hogy már úgy zsibbadt a pofám, hogy piercinget is mertem volna szúrni magamnak és még ekkor kezdünk el bárányt sütni. Összeszedtük minden tudásunkat, azt tudtuk, hogy sör kell hozzá, volt is otthon. A sörrel locsolgatós módszert elvetettem, mivel az túl sokáig tartott volna, így maradt a párolás. Ennek a lényege, hogy egy sütőzacskóban vagy alufóliában elkülönítjük egymástól a befűszerezett bárányhúst és a sört. Fontos, hogy a sört vízzel hígítsuk, mert különben a párolás után keserű lesz a hús. Csak só, bors, egy kis pirospaprika, hagyma, fokhagyma és egy nagyon kevés mustár kell a dresszinghez, amit kézzel jól beledolgozunk a bárányba, a fokhagymákat pedig a húsba vágott kis metszésekbe dugdossuk.

Érdekes módon az elfogyasztott alkoholmennyiség szinte egyáltalán nincs hatással ránk, maximum csak annyiban, hogy nehezebben találjuk a fűszereket vagy néha-néha elejtjük a kést, de baleset eddig nem történt. Miután mindezzel megvagyunk, a bárányra csukjuk rá az alufólia koporsó tetejét, úgy mint ahogy annak idején Han Solora, de tudjátok miről beszélek. A sört felhígítjuk, 3 deci sörhöz 2 deci vizet keverünk, majd azt a tepsibe öntjük a bárány mellé. Az alufólia tetejét kicsit megszurkáljuk, hogy a sörös pára átjárja és ezáltal megpárolja a húst.

A két órás sütés felénél nézzünk rá a húsra és kicsit forgassuk meg. Mi igyekeztünk figyelni erre, de igazság szerint volt, hogy el is felejtettük, hogy mi bárányt sütünk, így nem emlékszünk mikor néztük meg, de valahogy így nézett ki félidőben.

A nagy ki-be mászkálás közben elkezdtünk masszívan inni, így készültek ilyen képek is. A meredekebbeket nem osztom meg, legyen elég annyi, hogy pisztácia héjjal dobtunk célba és aki átdobta a borbontó lyukán, annak nem kellett meginnia a feles bort. Egyébként percekkel a kép készítése előtt estem el, de sikerült úgy kiviteleznem a mozdulatsort, hogy az italt sem löttyintettem ki, de még csak nem is ütöttem meg magam.

Az idő ezután felgyorsult, kivettük a húst megforgattuk kicsit és elkezdtük pirítani, ami hőfoktól függ, hogy meddig tart, de elvileg 20 percnél nem szabad tovább mert akkor megég. 

 

A visszarakott húst miután kivettük, ízlésesen köret nélkül tálaljuk.

Nagyon finom volt, bár az ízére nem emlékszünk és az éjszaka további képei is homályosak, de egy biztos, adtunk részegen egy pofont a gasztroköcsögöknek.

270 fokon 2 óráig sütjük, majd 15-20 percig pirítjuk

Oravecz Nóra rákkeltő nekem

Tudom én hogy most az a menő, ha Oravecz Nórát nem leszarozod, meg elítéled, hanem úgy tekintesz rá mint egy jelenségre. Hogy egy kis humorral, iróniával közelíted meg, de mindenképp kedvesen. Nos én ezt nem tudom tovább csinálni, mert rákos leszek vagy el fog pattanni a fejemben egy ér. 

Oravecz Nóra a legnagyobb senki a világon, egy egyszerű kislány, akinek az írásai kb egy középiskolás újság életmódrovatába férnének bele, akár stilárisan, akár tartalom szempontjából nézzük. 

Tegyük fel, hogy ő maga nem buta, de még nem is gyenge képességű, csak egyszerűen felmérte, hogy nagy tömegekhez ilyen egyszerű üzeneteken keresztül lehet eljutni. Én ezt el is hinném neki, esküszöm, de a 444 interjú, amit Bede Márton csinált vele hol készült bazmeg?! Egy Strabucksban.. Egy kurva Starbucksban, mert ő ott érzi magát annyira kényelmesen, otthonosan, hogy tud alkotni…

Egy kávézóban, ahova egyébként én is szívesen járok, de ha ott kéne megírnom egy pár sornál többet, valszeg mindenkit leforráznék, vagy valamilyen módon megölném őket. 

Zárógondolat nincs, csak egy képválogatás Oravecz Nóra Facebookjáról:

Köszönöm a figyelmet, elmentem lemészárolni az összes kiskutyát és kisbabát a környéken!!

Torzszülött Gyurcsány és Mesterházy Juhász Péter féreglyukán keresztül

Most hirtelen eszembe jutott a Juhász Péteres interjú a 444-en. Mert én már csak ilyen vagyok, hogy éjfél előtt 8 perccel Juhász Péter interjúk jutnak eszembe. De nem is ez a lényeg, hanem hogy én komolyan aggódom Juhászért. Szerintem borzalmasan veszélyes ha az ember úgy kerül át egy féreglyukon, hogy miután visszatért, továbbra is az odaát megélt alternatív valóságot tapasztalja. Márpedig a (volt)Milla-vezérnél alighanem ez történhetett.

 

Szegény, az interjút készítő Plankó Gergő és Magyari Péter nem győztek egymásra nézni, hogy de hisz Juhi, lassan már egy éve összefogtatok a régikomcsikkal, az újkomcsik ellen, most jut eszedbe a kilépősdi? Valószínűleg a féreglyukban, a lét és a nemlét határán töltött gyötrelmes idő törte meg ennyire Juhászt, aki az anyag-antianyag találkozásánál csak egy üres, omladozó SZDSZ székházat talált. Nem tudni mennyi időt tölthetett odaát, de az egészen biztos, hogy nem ugyanaz az ember tért vissza.

Juhászra tehát nem érdemes haragudni, inkább figyelni kellene rá, hogy nehogy lelépjen a zebrára pirosnál, ugyanis a párhuzamos univerzumokban, -multiverzumokban- minden hajszálpontosan olyan mint a mi világunkban, de olykor fontos, lényegi részletek eltérhetnek. 

Így fordulhatott elő az, hogy Juhász Péter közel egy év után vette észre, hogy Mesterházy Attilának ragasztgatja a plakátot és osztja a forróteát a metróaluljáróban. A elméjében mostanra rendeződött vissza az a valós világkép, amelyben Gyurcsány egy bukott senki, Mesterházy pedig egy alkalmatlan, súlytalan politikai szereplő. El sem merem képzelni, hogy milyen lehetett az Alteregó-Gyurcsány, Alteregó-Mesterházy kettős, de minden bizonnyal olyanok, amilyenekkel a mi univerzumunk Juhásza szívesen összefogna. Gyanítom Bajnai Gordon legjobb külső és belső tulajdonságaiból állhattak össze a torzszülöttek, de nem merek találgatásokba bocsátkozni.

Akármi is a különbség a két világ közötti Gyurcsányban és Mesterházyban, most ez differencia realizálódott Juhászban, aminek a hozománya a 444-es interjú lett.    

Egy beragadt kósás videóriport története

Van egy beragadt videóriportom még arról a hétről, amikor Kósa bejelentette, hogy nem indul a debreceni polgármesteri székért. Annyira sótlan, Kósát CSAK és kizárólag dicsérő anyag lett, hogy vágóképeknek kénytelen voltam szomorú zenére lassítva sétáló, ücsörgő debrecenieket berakni. 

A videó két dolog miatt nem került ki, az egyik az volt, hogy a portál ahova készült, nem ilyet szeretett volna. És hogy miért nem raktam ki csak úgy a saját facebookunkra, blogunkra, akárminkre hátha megnézték volna páran?!

Nos, ez azért nem valósulhatott meg, mert az operatőr, akinél volt/van az anyag nem tudja hogyan kell feltölteni youtubera. Persze elmehettem volna érte pendrájvval, de megmondom őszintén, elment az egésztől a kedvem. 

Pedig a videó még akár egy jó kis fricska is lehetett volna a külföldről észt osztó libsiknek, mert egy magyarul egész jól beszélő veronai lengyel-olasz srác is nyilatkozik benne, -akit azért állítottunk meg, mert egy WC pumpával mászkált a Petőfi téren- aki azt mondta, hogy korábban, a kétezres évek közepén is járt Debrecenben és azóta rengeteget fejlődött a város. A gyerek egész képben volt a helyi viszonyokkal is, hiszen megjegyezte, (olasz akcentussal!!!) hogy szerinte jobb a Fidesz jobb mint azt MSZP. A pumpa egyébként azért volt nála, mert hatalmas csőtörés volt náluk.

Az ízléses képért nagy fel a vagy.hu-nak.

Elfogyott itthon a kakaó

Ritkán szoktam így kelni, de amikor ma reggel kinyitottam a szememet én azt mondtam, hogy azonnal kakaót kell innom, mert ha nem tehetem, azonnal meg fogok dögleni. Nagy nehezen feltápászkodtam, elmentem pisilni, majd megmostam az arcom. Amikor kinéztem az ablakon azt láttam, hogy egész szépen süt a nap, szinte már tavaszias az időjárás. Na mondom nem baj, meg lesz ennek még a böjtje. De ahogy ezt kimondtam magamban, már eszembe is jutott az eredeti célom, a kakaó. Gyorsan beledugtam a lábam a már rendesen megkopott tornacipőcsonkomba, végig trappoltam a házon, átléptem kutyát, küszöböt és már kint is voltam az udvaron. És tényleg tavasz volt. Jó melegen sütött a nap, a szél sem fújt, pont olyan idő volt, hogy el lehetett volna szívni egy cigit csak pólóban és rövidnadrágban. A bagós merengés után már csak párat kellett lépnem és már bent is voltam a konyhában.

Ahogy bent voltam, már egyből tudtam, hogy a tervemnek két sarkalatos pontja van, illetve három. Az egyik a jó bögreválasztás, mert ahogy a mekis kaja a papírzacskóból esik jól, úgy a jó kakaóhoz is dukál egy rendes izé amiből elfogyaszthatjuk. Nem tudom honnan de nemrég előkerült két porcelánbögre, amit még az egyik pressath-i  cserediáktól kaptunk ajándékba, így ezen nem kellett hosszasan gondolkodnom. Mostanában abból iszok szinte mindent. Szóval meg volt a bögrém már csak tej kellett. Kicsit aggódtam, mert általában amikor kakaót akarok inni, többnyire pont elfogy itthon a tej, de szerencsémre most nem ez történt. Most más történt, most elfogyott a kakaó. Rendben, a normális emberek azt mondanák ilyen helyzetben, hogy na akkor majd iszunk máskor kakaót. Csak ugye én reggel a félálomból keltem fel emiatt a kakaó miatt. Így fogtam magam, és elballagtam az ábécébe.

Felkaptam a kabátom és elindultam gyalog, közben azt terveztem, hogy lehet veszek valami péksüteményt is és majd azt fogom enni a kakaó mellé. Mire odaértem már meg volt a terv a fejemben, hogy miből mennyit, és azt majd hogyan vajazom meg és majd rákortyolok. Odamegyek a kedves eladó hölgyhöz akitől kérdezem, hogy merre vannak a kakaók. Nagyon segítőkészek, útbaigazítanak, nem sokat járok boltba. Keresem, nem találom, úgy néz ki elég nagy balfasz vagyok, ugyanis nem élesztőt, keményítőt, sűrítőt, drogot nem találok, hanem kakaót! Szólok megint, mosolyognak, leszarom, csak adják ide és itt sem vagyok. Ők sem találják. Hátul sem találják, alul sem találják. Hát létezik, hogy ekkora szerencsétlen legyek?! Egyszer álmodok kakaóval és akkor fogy ki a világ a kakaóból?

Hát nem tudtam mit tenni, keserédesen mosolyogtam és meg kérdeztem, hogy mit tudnának adni helyette. Az eladóhölgy sasszézott párat és kivett a polcról egy Orbán Viktort. Néztem egy darabig, annyira nem is volt drága, jól is nézett ki, na mondom, egyefene kipróbálom. Vettem még egy zacskó fornettit és elindultam haza. Már éhes voltam így beleettem a sütibe, Orbán Viktort meg zsebre vágtam. Amikor hazaértem, már nem volt olyan, mint amikor elindultam. Már nem vágytam annyira a kakaóra, de ha már megvettem Orbánt akkor kipróbálom. Kicsit megmikróztam a tejet, hogy gyorsabban oldódjon a por. Bár még nem ittam Orbán Viktort, de szinte ugyanúgy nézett ki mint a kakaó, az állaga is olyan volt, így nem volt okom kételkedni.

Le akartam csavarni Orbán tetejét, ezért elkezdtem feszíteni a kupakot, de az istennek nem akart lejönni. Fogtam, a nyakára tekertem egy rongyot, hogy ne csússzon a kezem és elkezdtem szorítani. Orbán Viktor nyaka recsegett ropogott a kezem alatt, de még mindig nem nyílt ki, sőt kicsúszott a szorításomból és majdnem a pultnak estem. Olyan mérges lettem, hogy elkezdtem Orbán Viktort a földön rugdosni, taposni, ahogy csak bírtam, ekkor hatalmas erővel és hanggal ledurrant a feje. Szinte kielégültem amikor megláttam Orbán fejét gurulni a konyha hideg kövén. Fogtam a maradványokat, gyorsan felsepertem, majd lassan felemeltem a meggyalázott Orbán torzót és az ép tartalmából szórtam egy picit a tejre.

Be kell vallanom a maradék fornettivel egész finom volt Orbán Viktor, csak a csomaglást kicsit csinálhatnák kicsit felhasználóbarátabbá

Az N. Gallagher intézet reagált a hortobágyi UFO incidensre

A Noel Gallagher's High Flying Birds, Madártani Intézet reagált a korábbi beszámolónkra, amiben egy fura, a falu fölött lebegő tárgyról tudósítottunk. A helyszínen lévők képei és beszámolói arra sarkaltak minket, hogy járjunk utána mi is történt azon a délutánon. Több szervezetet és intézetet is megkerestünk, de egyedül az angol nevű, de magyar munkatársakkal rendelkező Noel Gallagher's HFB adott érdemi választ kérdéseinkre.

A Gallaghernél egyáltalán nem lepődtek meg amikor elolvasták a cikkünket, mert már korábban is történt hasonló, méghozzá éppen itt, a Hortobágyon. Még a kommunizmus idején az intézetük jogelődje kapott a mieinkhez hasonló képeket, de akkor ez persze nem kerülhetett a széles nyilvánosság elé. A hatalom nem kockáztathatta meg ezt a történetet addig, ameddig a saját javára nem tudta volna fordítani. Pontos évszámot sem tudtak mondani, hogy mikor készülhettek a képek, mert azokat nem őrizhették a saját archívumukban, mindig csak ide-oda voltak tologatva az irodák, raktárak között. A saját becsléseik szerint a hetvenes években kaphatták a képeket, azóta pedig egy poros mappában pihentek, csak a mi megkeresésünk miatt kezdték el őket keresni. Szerencsére megtalálták a fotókat, így azokat a rendelkezésünkre bocsátották.

A képeken az látszódik, hogy a nemrég észlelt tárgy pontosan ugyan azon a helyen található, mint a korábbi, évtizedekkel később lefotózott. Felmerül a kérdés, hogy mi állhat azon a helyen? Egy töltőállomás az idegeneknek, akik így csapolják meg a föld szívcsakráját? Egy vigyázó erő, aki bizonyos időszakonként lelátogat a földre, felügyelni, hogy rendben mennek-e dolgok? 

Ha van ötleted vagy információd, esetleg újabb képeid írd meg kommentben vagy küld el a devaipost@gmail.comra!   

      

Vicc: Biz és Baz vadászni mennek az erdőben

Biz viszi a puskát, Baz meg a kutyát. :DDDDDDDDDDDDDDD